A kerti vagy erdei séta (nemcsak) a gyermekkor izgalmakkal teli időtöltése, a felfedezések határtalan lehetősége. A pillangó követése, a madarak csivitelése, az állatok lábnyoma a sárban, az erdő illata – a sokféle élmény kitörölhetetlen marad.

De mindannyian voltunk már szemtanúi a bokrok, fák értelmetlen rongálásának is. Különösen szomorú, ha ez éppen az iskolaudvaron történik. A Kisalföld szívében lévő intézmény, ahol dolgozom, Örökös ökoiskola címmel rendelkezik. Mit lehetne tenni a fák, bokrok rongálása ellen? – vetődött fel bennem. Vajon a kertpedagógia tud erre megoldást? – merültem bele a gondolataimba.

A Kertpedagógia képzés során, a Füvészkertben tett sétán láttam a növények mellett egy kis QR kódos táblát az örökbefogadó nevével. Ilyen formában is közelebb érezhetjük magunkat a természethez, és tehetünk valamit érte. Ez az! Az ötletet átemeltem az iskola udvarán zöldellő fákra. Kedves hagyomány immár 20 éve, hogy a ballagó osztályok fát ültetnek emlékül. A rongálók is itt próbálkoztak, a kérés, tiltás ellenére. A rongálók szemléletében változást elérni! – fogalmazódott meg bennem a gondolat, miért ne lehetne nekik is örökbe fogadott növényük.

Ötletemet játékos formába öntöttem:

• nevezd el az iskolaudvaron lévő fákat – szabadon választott név: pl. Zsolt, Köbüki, stb.,
• határozd meg a fajtáját, termetét, figyeld meg a levelét, ha van virágát, termését – pici segítséget szóban adtam az azonosításhoz,
• határozd meg az életkorát (törzs átmérő osztva 2,5-tel (cm) – egy kis matek, a nagyobbak szívesen segítettek a fejszámolásban,
• fogadd örökbe és gondoskodj róla.

A fiút, aki korábban rongálta a fát, bokrot, megkértem a fentiekre. A többiek kíváncsiságát felkeltette mindez, és szaladtak utána. Visszaérkezéskor fejből mondták az adatokat. A nagy sürgés-forgásra mások is közelebb jöttek, érdeklődtek. Egy füzetbe felvezettük az adatokat, lerajzolták a fák levelét, a törzsük mintáját. Ezután megkértem a fiút, hogy válasszon ki egy fát, amelyik vele egy idős, és adjon neki nevet, ezzel pedig örökbe fogadja. Megtette, és még sokan mások is követték. Azóta nem rongálja a fát, hanem óvja és locsolja, és ebben követőkre talált. Egyúttal elkészült az iskolaudvar rajza is, a fák, a bokrok, a madáretetők és ösvények feltüntetésével.

„Két nap múlva horgász versenyre megyek” – mondta védekezésképpen egy másik fiú, aki a szendvicses dobozában gyűjtötte nagy igyekezettel a gilisztákat és mérgelődött, amiért megállítottam a tevékenységében. Leültünk és átbeszéltük, hogy sajnos addigra már használhatatlanná válnak. Így visszaöntötte őket egy árnyékos helyre. A házi rendezvények egyikén üvegpalack gilisztafarmot készítünk a fiú bevonásával.

Mi fán terem az ökoiskolás?

Újra meg, újra megkérdeztek a gyerekek: mégis mit jelent az, hogy valaki ökoiskolás? A fogalmak és teendők felsorolása számukra unalmasnak tűnt. Hogyan válna menővé a szemükben?  A kollégákkal folytatott eszmecserék végül segítettek körvonalazni. Évről-évre változatos tartalommal és formában tenném menővé a természet szeretetét.

A vizuális megerősítés mellett döntöttem, hogy könnyebb legyen a kisdiákoknak azonosulni és megjegyezni. Izgalmas, látványos, egyszerű plakátot szerettem volna tervezni, amin a fontosabb teendők szerepelnek, fókuszban a természet szeretete. Elsőként az általánosan, mindenkire igaz Ökoiskolás vagyok plakát készült el rajztanár kolléga segítségével.

Ezt tovább gondolva az ökofiú és az ökolány formálódott meg a nagy papírfelületen. Így szólítva meg mindkét tábort, s hozzájuk rendelve a teendőket, lehetséges szakmákat. Célom az is volt, hogy a természet iránti szeretet megjelenjen. Külön szavazást indítunk az ötletelésre: adj nekik nevet!

A plakátokra az otthon is gyakran látott, használt kerti eszközök, fakorong, kézi szerszámok is felkerültek, kibővítve a gyerekek által készített, újrahasznosított apróságokkal, amire igen büszkék a készítők. (Felhasznált eszközök: plakát, színes lapok, filctoll, régi tankönyvek fotói, olló, ragasztó.)

Korunk kihívása a felnövő nemzedék értékrendjébe újra beleszőni a természet szeretetét, ennek a szövetnek, szövetségnek a megerősítése és elszakíthatatlanná tétele. Szeretném hinni, hogy a pedagógia, a kertpedagógia biztos hátteret nyújt mindannyiunk munkájához, az eszmecseréhez. Remélem, hogy a jelenlegi közösség hosszú ideig támogató háttér marad számomra, s erősíteni tudom munkámmal törekvéseiket.

Örülök, hogy a téma iránt érdeklődőkkel megoszthattam tapasztalataimat, élményeimet.

Csiszár Beáta